Egy pár életkép a hétvégéinkből, a mai vasárnapunkból. Sokaknak pihentető ez a nap, a hét megkezdése előtt, nekünk azonban az egyik legfárasztóbb nap, napok. Hétköznap az egyik nyugdíjas alapító tagunk látja el az állatokat, így a nagytakarítás, a tereprendezés, fűvágás, szépítés, csinosítás a hétvégékre marad.
Hétköznap dolgozunk, illetve a legfontosabb dolgokat csináljuk meg (ivartalaníttatások szervezése, állatorvoshoz való eljutás, stb). Így volt ez ma is. Kitakarítottuk a kenneleket alaposan, a kutyaházakat is kimozdítottuk a helyükről, ugyanis előszeretettel dugdosnak el alá, mögé, mellé dolgokat a barátaink.
Alapos fertőtlenítés, és ezzel egyidejűleg alapos séta, játék. Most inkább kutyáztunk, mert az elmúlt napokban már nagyon bemacskásodtunk. Levágtuk a füvet, kiszedtük a gazt a kerítés tövéből, ápoltuk a kis tujánkat, cseresznye fánkat és a kőrózsáinkat.
Elhatároztuk, hogy minél több kis növényt, fát, bokrot fogunk ültetni a központunkba, hogy ezzel is tegyünk a Föld megmentéséért, és ösztönözzünk másokat is erre. Persze, ez csak egy csepp a tengerbe, de ha nem tesszük, akkor az a csepp sem lesz. Elfáradtunk nagyon, de megérte, mert sok szeretetet kaptunk a védenceinktől.